Mi is ez a betegség?

Az endometriózis a nevét a méhnyálkahártya (endometrium) latin nevéből kapta. Akkor beszélünk erről az állapotról, amikor a méh nyálkahártyájának sejtjei a méhen és a méhnyakon kívül is megtalálhatók lesznek a testben. A betegség hazánkban kb. 200.000 nőt érint, mégis keveset tudunk még róla.

Hol alakul ki?

A méhnyálkahártya szigetek leggyakrabban a petefészek és a petevezetők körül, a hashártyán, a beleken vagy a húgyhólyagon alakulnak ki. De a véráram útján a sejtek gyakorlatilag bárhová eljuthatnak, akár a tüdőbe vagy az agyba is. Ezeken a helyeken is reagál a méhnyálkahártya a menstruációs ciklus hormonális ingadozásaira, vagyis megvastagszik, lelökődik és vérzik minden áldott hónapban, ahogy a méh belső fala, ha nem jön létre terhesség. De míg a méhben lévő, lelökődött nyálkahártya menstruációs vérzésként eltávozik, addig az endometriózisban keletkezett vér – zsákutcába kerülve – irritálja a helyi szöveteket, gyulladást és fájdalmat okoz.

Miért alakulhat ki?

A betegség kialakulásának pontos oka nem ismert. A genetikai háttér mellett három másik tényezőt azonosítottak, amelyeknek szerepe lehet az endometriózis kialakulásában:

  •         Az immunrendszer nem megfelelő válasza: az endometriózisban szenvedő nők immunrendszere nem képes elpusztítani a méh üregén kívül megjelenő méhnyálkahártya szövetet.
  •         Túlzott mennyiségű ösztrogén a szervezetben: Sajnálatos módon és egyszerűen annak a világnak köszönhetően, amelyben ma élünk a felesleges mennyiségű ösztrogén a nőkben (és sok férfiban is) már nem ritkaság. Ez hozzájárulhat az endometriózis kialakulásához.
  •         Gyulladás: A gyulladás a túlzott mennyiségű ösztrogénhez hasonlóan összefüggésben van az életmódunkkal. Az ételek, amit elfogyasztunk és azok a méreganyagok, amelyeknek ki vagyunk téve – a szervezetünk méregtelenítő működésének hatékonyságától függően – gyulladáshoz vezetnek a testben, ami az endometriózis kialakulásának kedvez.

Leggyakoribb tünetek:

  •  nagyon fájdalmas menstruáció,
  • az erős vérzés,
  •   fájdalom a hasban, medencében, derékban,
  • fájdalom a közösülés idején,
  •  vérzés a két menzesz között,
  •  fogamzási nehézségek,
  •  kényelmetlen érzés vizeléskor, vagy székletürítés közben,
  • esetleg véres vizelet vagy akár véres széklet.

Egyeseknél tünetmentesen zajlik a betegség és csak akkor derül rá fény, amikor nehezen esnek teherbe és kivizsgálják őket. Előfordul azonban az is, hogy ezeket a panaszokat a menstruáció részének tekintik, hiszen azt tanítjuk a lányainknak, hogy a menstruáció kellemetlen, normális, ha fáj. Ezáltal akár azt is normálisnak gondolják, hogy minden hónapban akár 2-3 napot kimaradnak az iskolából, munkahelyről, a fájdalom, hasmenés, émelygés miatt, pedig a hátterében akár állhat endometriózis is.

A panaszok rendszerint fokozódnak a menstruáció alatt, de ez nem törvényszerű. A fájdalom intenzitása és a betegség kiterjedése között nincs szoros összefüggés: igen kis eltérések is komoly fájdalmi tüneteket okozhatnak, ugyanakkor kiterjedt endometriózis is járhat akár teljes panaszmentességgel.

Hogyan lehet diagnosztizálni?

Az endometriózis diagnosztikája nehéz, hiszen a tünetek alapján könnyen összetéveszthető kismedence- vagy bélgyulladással pl. Az endometriózis a mai orvostudomány álláspontja szerint nem gyógyítható meg teljesen, ezért a kezelés a tünetek enyhítésére, a méhnyálkahártya-szigetek összezsugorítására, a szövetek növekedésének lassítására, és amennyire csak lehetséges a termékenység megtartására vagy visszaszerzésére összpontosít. Ezt gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítókkal, hormonkezeléssel, vagy sebészi úton (laparoszkópiás műtét)valósítják meg.

Mit tehetünk?

Az endometriózis erős gyulladással és heves ösztrogén tevékenységgel jár. Tehetünk ellene, ha egyensúlyba hozzuk a vércukorszintünket, egészséges értéken belül tartjuk a testsúlyunkat, csökkentjük a gyulladást, a környezeti toxinok mennyiségét, és segítjük a szervezetünk természetes méregtelenítő folyamatait. Emellett nagyon jó szolgálatot tesz a masszázs, a fizioterápia: a kezelés során speciális technikákat alkalmaznak, melyekkel a petevezetékeket, illetve a méhet és a petefészket masszírozzák. A masszázst végezheti kizárólag a terapeuta, de érdemes pár fogást saját magunknak is elsajátítanunk. A masszázshoz jótékony hatások egész sorát kötik, például javítja a reproduktív szervek vérkeringését, lazítja a hegszövetet és kitisztítja a petevezetékeket, helyreállítja a méh normál állapotát és helyzetét.

Mindenképpen érdemes tehát kipróbálni.

Kép forrása: index.hu