Gyógypedagógusok is felfigyeltek arra, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknél valamilyen részképességzavart – diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia – diagnosztizáltak, csecsemőkorukban kimaradt a kúszás és mászás folyamata a mozgásfejlődésből.  Ennek az egyik oka talán az lehet, hogy sok szülő nem szívesen teszi le a babát a földre. Azonban ha a földre terítünk egy takarót és hasra fektetjük a babát, akkor a lehető legjobb feltételeket teremtettük meg neki ahhoz, hogy megtanuljon kúszni majd később mászni is.

A kúszás és a mászás fontos állomásai a fejlődési folyamatnak, mert befolyásolják a tanulási képességek alakulását, az érzékelés és a mozgásos tapasztalatok hangolják össze ugyanis az idegi működéseket, pályákat – hangsúlyozza Zimmerer Anita gyógypedagógus is.

A tanulási képességek szempontjából fontos, hogy ezek a mozgásformák lehetőleg megfelelő sorrendben és ideig valósuljanak meg. Ha nem a megfelelő időben haladnak át a babák a kúszás, mászás állomásain, nem gyakorolják azokat elegendő ideig vagy szabálytalanok ezek a mozgásformák, akkor az idegrendszer az érzékelt információk hatékony feldolgozását nehezebben valósítja meg.

Ha az információk feldolgozása nem elég hatékony, az befolyásolja a tanulási képességek kifejlődését. Mindez pedig kihat az iskolai figyelemre, teljesítményre és a tanulás nyújtotta sikerélményre is.

Megfelelő figyelem esetén ugyanis a gyermek képes a külvilág ingereinek szűrésére, a szemek fókuszálásra, oldalirányú mozgatására. Ez szükséges például a betűk, szavak, sorok követéséhez.

A diszlexiásoknál nehézség a hang és betű közötti asszociáció megteremtése, gyakoriak a betűtévesztések, a betűk sorrendjének és az olvasás irányának felcserélése. Nem képesek egyszerre figyelni az olvasástechnikára és az olvasottak értelmére.  De az írásban is mutatkoznak a zavar jelei, mert aki diszlexiás, az mindig diszgráfiás is. Erre rossz kézügyesség, hibás vonalvezetés utalhat.

Ha egy gyermek az olvasás-írás tanulásában jelentősen elmarad az elvárásoktól, melyek az intellektusa és a tanulásba fektetett energia alapján várhatóak volnának, akkor nem zárható ki, hogy a csecsemőkori mozgásfejlődésükben valamilyen probléma, hiány állhat fenn.

Ahhoz, hogy a későbbiekben a tanulási nehézségek elkerülhetőek legyenek, rendkívül fontos, hogy a csecsemőkori mozgásfejlődés esetleges hiányosságait, ügyetlenségeit időben észrevegye a környezet és a megfelelő szakemberek bevonásával segítséget kaphassanak a babák.

Nyugodtan tegyük hát le a csöppséget a földre, s engedjük, hogy felfedezze a körülötte levő világot, hozzásegítve ezzel őt a kúszás-mászás megtanulásához.

Hiszen felelős szülőként akkor tehetjük a legtöbbet gyermekünk fejlődéséért, ha biztosítjuk neki a megfelelő körülményeket az önálló fejlődéshez: biztonságos, sokszínű környezetet, amely ingerek szempontjából is kiegyensúlyozott, sem túl zajos, sem túl csöndes. Sokáig a hordozás jelenti az egyik legjobb lehetőséget, mert ilyenkor a szülővel való együttmozgás biztosítja a babának legmegfelelőbb ingereket. Ugyanígy helyes megközelítés, ha rendszeresen arra is sort kerítünk, hogy békésen szemlélődhessen és egyedül, azaz szülői irányítás, szórakoztatás nélkül próbálkozhasson a világ és önmaga felfedezésével. Erre a legalkalmasabb terep egy földre terített pokróc lehet, majd később akár egy füves térség, homokozó. Minél többféle közeggel ismerkedhet meg, annál jobb.

Amit viszont érdemes elkerülni a szakember szerint a pusztán csak látszólag fejlesztő játékok és eszközök. Ilyenek a holdkomp, a rugóshinta, amelyből két lyukon kilógnak a baba lábacskái és járásféleséget imitálhat velük már akkor, amikor ő még nem áll készen értettségben erre a mozgásra. A legtöbb szakértő egyetért abban is, hogy káros a babát két kezénél fogva vezetni is, amikor magától még nem tudna menni, és ugyanígy lépcsőzni egy olyan időszakban, amikor a lépcsőzés önálló tudományát még nem sajátította el.

Forrás: Neveljünk együtt!, Hello Baby! magazin, Facebook